Írásomban ¿ napjaink er¿szak-kutatási kísérleteihez kapcsolódva ¿ olvasom újra a klasszikus modernség irodalmának megosztó szövegeit, kifejezetten az er¿szak-tematikára fókuszálva.F¿leg két korai Csáth-kötet (A varázsló kertje, 1908 és Délutáni álom, 1911) bevonásával szeretnék arra rámutatni, hogy Csáth Géza nemcsak az irodalmi ¿bulvár¿ h¿seként, feleség- és ¿anyagyilkosként¿ meghatározó alak, hanem, mint Poe-i, kafkai magasságokba ér¿ horrorisztikus történeteket elmesél¿ szerz¿, akinek életm¿ve ¿ halála után közel száz évvel is ¿ kapcsolódik napjaink irodalom- és kultúratudományi kutatási trendjeihez.Az újraértelmezés egyik alapját Jan Philipp Reemstma német irodalomtörténész er¿szak-fenomenológiája adja, mely a vizsgált fogalmat (er¿szak és archetípusai) testi vonatkozások szerint kategorizálja. Három csoportot különböztet meg: lokatív (a másik testét tömegként kezel¿), raptív (a test használata), valamint autotelikus (lelki er¿szakhoz való kapcsolódás).A Csáth-novellisztikán keresztül ezen kategóriákhoz leginkább a n¿i testen való viszony, valamint a valós-fiktív-imaginárius síkok vizsgálata kapcsolódhat.
Prenumerera på vårt nyhetsbrev för att få fantastiska erbjudanden och inspiration för din nästa läsning.
Genom att registrera dig accepterar du vår personuppgiftspolicy.